Naptár

2024. április 15–19..

Egyetemi Anyanyelvi Napok

2024. április 20..

Eötvös József Kárpát-medencei középiskolai szónokverseny

2024. április 24. – május 3..

A magyar nyelv hete

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Timár Bogáta

„Rendhagyó magyarórák” a nyelvrokonságról és a finnugor népekről

 

Kedves Kollégák!

 

2018. szeptember 21-én hirdette meg az ELTE Finnugor Tanszéke saját Facebook-oldalán, hogy kérésre szívesen ellátogat általános- és középiskolákba, és egy „rendhagyó magyaróra” keretében előadást tart a finnugor nyelvrokonságról, illetve nyelvrokonaink mai életmódjáról. Meghirdetése óta a felajánlásra összesen 170 megkeresés érkezett. A projekt hivatalosan 2020. február 6-án zárult le. A rendhagyó magyarórák másfél év alatt összesen 146 iskolába jutottak el, 7 intézménybe többször is ellátogattunk. A visszajelzések nagyon pozitívak voltak mind a diákok, mind a pedagógusok részéről, és úgy gondoljuk, sikerült megcáfolnunk azt a nézetet, miszerint a nyelvrokonság „nehéz”, „megfoghatatlan” vagy „problematikus” tananyagrész lenne.

Bár tudományos vita tárgyát az 1880-as évek óta nem képezi, és napjainkban már bővelkedünk a nyelvrokonságot közérthetően bemutató szövegekben a tudományos ismeretterjesztő kiadványoktól (például Honti 2010; Sándor 2011; Csúcs 2019) az online megjelent írásokig (például Kálmán 2019; Nádasdy 2019), máig elterjedt tévhit, hogy a magyar nyelv finnugor volta nem tisztázott kérdés. A magyar őstörténet és nyelvrokonság iránti érdeklődés az archeo-, illetve a populációgenetikai eszközökkel végzett új kutatásoknak (például Neparáczki 2017; Post et al. 2019) köszönhetően az utóbbi években ismét megnövekedett, így több mainstream online híroldal is beszámolt a legújabb eredményekről. Az érdeklődés fokozódása a kezünkre játszott, célunk azonban egyáltalán nem a kételkedők meggyőzése volt.

A projektet azért hoztuk létre, mert azt tapasztaltuk, hogy a diákok, de gyakran még a tanáraik sem ismerik a nyelvrokonainkat. Mivel mi rendszeresen töltünk hosszabb-rövidebb időt Volga vidéki, illetve szibériai finnugorok közt, illetve jól ismerjük a magyarországi finnugor diaszpórát, sajátunknak éreztük azt a feladatot, hogy megismertessük a tanulókkal oroszországi nyelvrokonaink mindennapi életét. Fontos számunkra, hogy a „mari”, az „udmurt” vagy a „hanti” ne csupán szavak legyenek a tankönyvben, hanem társíthassanak hozzájuk arcokat, sorsokat is. Célunk az volt, hogy a diákok lássák, hogy a nyelvészettel és a finnugor népekkel ─ az első foglalkozáson részt vett fiú szavaival élve ─ lehet „menőzni”. Ez véleményünk szerint sokkal fontosabb, mint a kételkedők győzködése.

Az órák 45 vagy 90 percesek voltak. A legnépszerűbb témák a nyelvrokonság bemutatása, illetve a Volga vidéki vagy szibériai úti beszámolók voltak. Nagy hangsúlyt fektettünk a látványra: minden előadáshoz tartozott Power Point-bemutató képekkel, animációkkal (például a nyelvek szétfejlődéséről), hanggal, videóval (például az udmurt Buranovói Nagyik előadása az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében), illetve terepről hozott tárgyakkal, ékszerekkel, ruhákkal, amelyeket kezükbe vehettek, akár fel is próbálhattak a hallgatóság tagjai. A fotó- és példaanyag kiválasztásakor előnyben részesítettük azokat a darabokat, amelyeknek „kortárs töltete” is volt: popslágereken szemléltettük a magyar nyelv uráli eredetű töveit és toldalékait, a kiválasztott fotókon olyan népviseletes marikat és udmurtokat mutattunk, akiknek okostelefon van a kezükben, illetve mindig nagy sikere volt az udmurt Despacitónak is (természetesen csak azután, hogy a diákoknak meséltünk az udmurt kultúráról, így értették a klipben látható utalásokat). Hangsúlyoztuk a szociális média, a könnyűzene, az influenszerek szerepét a nyelv fennmaradásában.

Az, hogy az iskola Budapesten vagy vidéken található, „humán” vagy „reál” irányultságú, semmilyen mértékben nem befolyásolta a gyerekek nyitottságát és aktivitását. A kulcs inkább a korcsoportokban és a tanár-diák viszonyban rejlett. Minél jobb kapcsolatot ápolt a tanár a saját diákjaival, annál könnyebb dolgunk volt nekünk is, hiszen nem kellett időt töltenünk a szorongó gyerekek „megnyitásával”, hamar kialakulhatott egy felszabadult, párbeszédre alkalmas légkör. Az órák előtanulmányok nélkül is érthetők voltak. Ellenséges hozzáállással diákrészről egyszer sem találkoztunk. Többségük sosem hallott a finnugor nyelvrokonsággal kapcsolatos vitákról, így ezt nem is volt érdemes megemlíteni. A tanáriban találkoztunk egy-két kételkedő kollégával, közülük többen beültek a tanulók mellé az órára, és a végén azt mondták, meggyőztük őket.

A foglalkozást 5–12. osztályos diákoknak hirdettük meg. Ez a széles korskála nagy rugalmasságot igényelt, hiszen máshogy lehet sikeresen megszólítani egy tizenkét és máshogy egy tizenkilenc évest. Az 9–11 éves gyermekek esetében kétféle megközelítés volt eredményes. Az egyik a rokon nyelvek közti hasonlóság látványos szemléltetése, például azzal a videóval, amelyben a magyar és a manysi számolást hasonlítják össze (1); a másik a nyelvi hasonlóság logikai feladványként megjelenő ábrázolása volt. Nagyon jól működött a „Találd ki, mik lehetnek ezek a finn szavak magyarul” játék úgy, hogy „puskaként” előre megadtuk a hangváltozást (például *p- > f-). Így nemcsak azt értették meg, hogy a nyelvhasonlításban vannak szabályok, hanem azt is, hogy olyan szavak is lehetnek rokonok, amelyek látszólag nem hasonlítanak. A finnugor népekkel kapcsolatban a mesélést használtuk a megismertetésre. Örömmel hallgatták, mennyire más Finnország vagy Szibéria, mint Magyarország, és miben különbözik az ott lakók élete a miénktől. A rénszarvasok elsöprő népszerűségnek örvendtek.

A felsőbb éves gimnazistákkal (16–19 évesek) inkább magáról a nyelvről beszélgettünk. Bemutattuk, hogy a nyelvrokonság miért nem jelent egyet a genetikai rokonsággal, és ennek kapcsán gyakran érdekes beszélgetések bontakoztak ki arról, hogy „ki a magyar”, és mekkora szerepet játszik a nyelv az egyén önmeghatározásában. Jól reagáltak a magyar nyelv perspektívába helyezésére: hol helyezkedik el a magyar a világ nyelvei közt, miért hasonlít annyira a török nyelvekre, romlik-e a nyelv stb.

A gimnazisták nagyon élvezték a terepmunka-élménybeszámolókat. Hogyan tekintenek ránk, magyarokra? Hogyan viselkedik egy trendi udmurt? Mire lehet felkészülni (például kint alszunk a verandán), és mire lehetetlen (például véletlenül egy valóságshow-ba keveredünk)? Szóba kerültek a társadalmi normák Szibériában és a Volga vidéken (például mikor házasodnak, és szülnek gyereket), a nyelvválasztás és a nyelvhalál kérdése is. Gyakran előfordult, hogy a beszélgetés a finnugor népekről Oroszországra vagy akár az előadókra terelődött: hány nyelvet beszélünk, miért lettünk nyelvészek stb.

A projekt számunkra egyértelműen megmutatta, hogy a nyelvrokonság és a finnugrisztika iskolai oktatása nem „halott ügy”. Számtalanszor kérleltek minket a diákok, hogy maradjunk tovább, vagy faggattak, míg be nem csengettek a következő órára is. Nagyon sok iskolába visszahívtak, de ezek túlnyomó többsége nem valósult meg, és gyakran sajnáltuk, hogy ennek nem tudtunk eleget tenni. Több pedagógus kolléga arról számolt be, hogy a gyerekekkel a következő órákon is a hallottakról beszélgettek. Többükkel személyes kapcsolatot is kialakítottunk, miután megkerestek minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ott köszönjék meg az izgalmas órát.

A rendhagyó magyaróra projektje határozatlan ideig szünetel, de az eltefinnugor@gmail.com címen és a tanszéki Facebook-oldalon továbbra is elérhetőek vagyunk. A pedagógus kollégákat pedig csak bátorítani tudjuk, hogy hívjanak meg szakembereket az óráikra: az elsőkézből származó beszámolók életre szóló élményt nyújthatnak.

 

Tartu, 2020. április 29.

 

Üdvözlettel:

 

                                                                                              Timár Bogáta

                                                                                             doktori hallgató

                                                                         ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola

                                                                       Uráli nyelvészet és nyelvek doktori program

 

Irodalom

 

Csúcs Sándor 2019. Miért finnugor nyelv a magyar? Tinta Könyvkiadó. Budapest.

Honti László (szerk.) 2010. A nyelvrokonságról. Az török, sumér és egyéb áfium ellen való orvosság. Tinta Könyvkiadó. Budapest.

Kálmán László 2019. Miért uráli nyelv a magyar? https://qubit.hu/2019/07/04/miert-urali-nyelv-a-magyar (2020. április 28.)

Nádasdy Ádám 2019. Miért finnugor nyelv a magyar? https://otdt.hu/upload/files/1569919235_Nadasdy_eloadas.pdf (2020. április 28.)

Neparáczki Endre 2017. A honfoglalók genetikai származásának és rokonsági viszonyainak vizsgálata archeogenetikai módszerekkel. PhD-értekezés. Szegedi Tudományegyetem. Szeged.

Post, Helen – Németh, Endre – Klima, László – Flores, Rodrigo – Fehér, Tibor – Türk, Attila – Székely, Gábor – Sahakyan, Hovhannes – Mondal, Mayukh – Montinaro, Francesco – Karmin, Monika – Saag, Lauri – Yunusbayev, Bayazit – Khusnutdinova, Elza K. – Metspalu, Ene – Villems, Richard – Tambets, Kristiina – Rootsi, Siiri 2019. Y-chromosomal connection between Hungarians and geographically distant populations of the Ural Mountain region and West Siberia. Sci Rep 9, 7786. https://www.nature.com/articles/s41598-019-44272-6 (2020. április 29.)

Sándor Klára 2011. Nyelvrokonság és hunhagyomány. Typotex Kiadó. Budapest.

 

(1)  Szemléltető videó a magyar és a manysi számok kiejtéséről. https://youtu.be/1SOiokIFQis?t=1m54s (2020. április 29.)

Timár, Bogáta: "Irregular Hungarian classes" on language families / and Finno-Ugoric peoples

A cikk letölthető pdf-formátumban, oldalszámozással. 

    

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2020. évi 2. szám tartalomjegyzékéhez

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–