Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Barabás Ildikó

Ritmus, dallam, nyelv

 

Kedves Olvasók!

 

Tanító vagyok. Napközizem. A tanítványaim másodikos kisdiákok, akiket énekre is oktatok. Mellettük még két párhuzamos osztályban tanítom az éneket. Mivel mindegyik osztályban azonos tankönyvet használunk, ugyanazt az anyagot több osztállyal is átveszem. A személyiségemből adódóan nehezen tudok ugyanúgy megtanítani valamit, de azért próbálkozom. Az osztályok különböző képességűek, így a hasonló egy kicsit mindig másképpen hasonlít az eredetihez.

A napköziben az olvasás és az írás tanítása mellett lehetőségem nyílik egyéb területtel is foglalkozni. Ha megtetszik a gyerekeknek egy dal, kérni szokták, hogy énekeljük el. Különösen jó példa erre, amikor kirándulásokon az utazás alatt egy-egy kis csoporttal akár több órán át énekelünk különböző kedvenceket: Egy asszonynak kilenc lánya, Egy boszorka van stb. Mivel elég nagy az osztályom mozgásigénye, a kötetlen levegőzés idején zenére is szoktam bizonyos feladatokat végeztetni az udvaron.

zene-mozgás-vonulás feladatot legszebben a focista fiúk végezték. A zene dallamára – skót dudás katonazenekarként – nagy élvezettel lépkedtek, karjukat, lábukat mozgatva. A sorok végén még a fordulások is jól sikerültek. Ebédhez vonuláskor elég volt utalnom a zenére, és a gyerekek, mivel lépcsőn lépkedtünk, láthatóan élvezték a feladat nehezítését. Igaz, a kitartásukon bőven van mit fejlesztenem a jövőben.

zene-irodalom-vers kínálta lehetőségek összekapcsolását mutatja az Anyám tyúkja című vers, amely ennek a korosztálynak általában nehéz is, hosszú is. Többféleképpen gyakoroltunk: csak magánhangzókkal mondtuk végig, felváltva soronként, majd a fiúk és a lányok felváltva versszakonként, végül pedig együtt – állva, helyben járva. Egy másik versnél – Zelk Zoltán: Este jó, este jó – kimondottan zavaró volt, hogy néhány gyermek ismerte a dalt. Mi azonban addig nem énekeltük, amíg nem tudta mindenki a verset. Egy-két hét elteltével viszont már biztos szövegtudással mindannyian bátran énekeltük.

zene-ritmus-szöveg összefonódására jó példa az Itt a farsang, áll a bál című dal, amelyet farsang idején tanultunk. Először a mérőt (egyenletes lüktetés) tapsoltuk kíséretként. Majd a dallam ritmusa következett. Ezután állva helyben jártunk, miközben folyamatosan a – dallamnak nem megfelelő – tá-ti-ti ritmust tapsoltuk. Eközben három versszakkal énekeltük a dallamot. Bevallom, ez a feladat alaposan próbára tette a gyerekek képességét, és mivel nem mindegyik osztályban jártunk egyforma sikerrel, azóta is folytatjuk a gyakorlást.

A leghatékonyabb módszernek a zene-ritmus-tánc-vers összekapcsolását tartom, amelyet úgy valósítunk meg, hogy mozgást találok ki a versekhez. Vannak olyan diákok, akik így könnyebben tanulnak. Egy idő után, ha már nagyjából tudják a verset, a mozdulat előhívja a szót.

Rengeteg kihívást találok a mindennapokban. Vannak ritmushangszereim is. Ezeket kipróbálhatják a gyerekek, persze csak engedéllyel és csak akkor, ha teljesítik a kéréseimet. Így azután akarva-akaratlan ezek a hangszerek fegyelmezőeszközként is funkcionálnak. Egyszerre ugyanis csak egy gyerek kaphat meg egy-egy hangszert, és a kicsik képesek önmagukat felülmúlva mindent megtenni azért, hogy hangszert választhassanak. Tudják azt is – ezt megtanítom nekik minden év elején –, hogy a hangszerrel nagyon óvatosan, figyelmesen kell bánni, mert azt a gyerek se szereti, ha „ütik-verik”.

Tapasztalataim szerint félre kell tennünk a felnőttfélelmeinket ahhoz, hogy élvezettel és kreatívan tudjunk és merjünk alkotni. Ha a zene központi szerepet tölt be az életünkben, bátran vállalkozhatunk arra, hogy rögtönözzünk, és a néha be-becsúszó hibák ellenére – például kevésbé érvényesül a dallam, a tiszta éneklés, mert a ritmushangszerek „elfedik” a hangot – a közös tevékenység boldoggá teheti mind a tanárt, mind a diákot. Így a szürke hétköznapok, rutinmunkák, unalmas verstanulások izgalmassá, színessé, örömforrássá válnak.

 

                                                         Üdvözlettel:

Budapest, 2010. február 18.

 

                                                                                            Barabás Ildikó

                                                                                                tanítónő

Barabás, Ildikó: Rhythm, tune, and language

 

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére

Vissza a 2010. 1. szám tartalomjegyzékéhez

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–