DOI: 10.21030/anyp.2023.4.9

Imrényi András

A Pedagogical Linguistics folyóirat

Bevezetés

Az amszterdami székhelyű John Benjamins Kiadó 2020-ban angol nyelvű pedagógiai nyelvészeti folyóiratot hívott életre Pedagogical Linguistics címmel. A folyóirat évente két számmal jelentkezik, szerkesztői Andreas Trotzke (Konstanzi Egyetem) és Tom Rankin (Masaryk Egyetem, Brno). A számok az interneten és nyomtatott formában is megjelennek. A cikkek előfizetéssel érhetők el, ez alól kivétel az ingyenesen hozzáférhetővé tett 2020. évi 1. szám.

Az alábbi ismertetés előbb a folyóirat koncepcióját érintő kérdéseket tárgyal, főként a szerkesztőknek az első számban megjelent bevezető cikke alapján. Ezt a megvalósítás, azaz az elmúlt négy évfolyam cikkeinek, tematikájának az áttekintése követi. Az ismertetés a szerző reflexiójával zárul.

A folyóirat koncepciója

Figyelemre méltó, hogy a folyóirat – a küldetésnyilatkozatként is felfogható általános leírás szerint (1) – fórumot kíván biztosítani a nyelvészet formális és funkcionális irányzatainak egyaránt. Ráadásul nemcsak a békés egymás mellett élés igényével, hanem azzal a nemes céllal, hogy a különböző műhelyekből származó gondolatok kölcsönösen megtermékenyítsék egymást. A folyóirat fókusza annak bemutatásán és megvitatásán van, hogy a nyelvészetnek milyen hozadéka lehet a nyelvpedagógia számára. A megjelentetett tudományos eredmények kiindulópontja lehet elméleti nyelvészeti, pszicholingvisztikai, a kutatás irányulhat a nyelvelsajátítás (illetőleg a nyelvtanulás) nyelvészeti megközelítésére. A lényeges szempont az, hogy ezen eredmények didaktikai, oktatási relevanciája megmutatkozzon.

A 2020. évi 1. számban megjelent szerkesztői bevezető tanulmány (Trotzke–Rankin 2020) fő célja, hogy értelmezze a pedagógiai nyelvészet fogalmát, és rávilágítson az e témával foglalkozó szakfolyóirat létjogosultságára. Mint a szerzők leszögezik, a pedagógiai nyelvészet terminus számukra nem a nyelvészet egy újabb területét (subfield) jelöli, hanem olyan nyelvészeti kutatások találkozási pontját, amelyeket pedagógiai orientáció jellemez (Trotzke–Rankin 2020: 2). A terminus jelentését tisztázzák továbbá az alkalmazott nyelvészet (applied linguistics) és a Hult (2008) értelmében vett oktatásnyelvészet (educational linguistics) viszonyában is. Meglátásuk szerint az alkalmazott nyelvészetnek korábban központi témája volt a nyelvpedagógia, de ma már nyelv, jog, politika és társadalom kapcsolatrendszerének a metszéspontjaiban vizsgálódva olyan kiterjedt kutatásokat foglal magában, hogy szükség van egy kimondottan pedagógiai jellegű kutatások számára kialakított terminusra. Ami a Hult-féle oktatásnyelvészetet illeti, ennek fontos részévé váltak olyan szociológiai jellegű témák is, mint a nyelvpolitika és a nyelvi tervezés, így ez esetben is indokolt a szűkebb fókuszú pedagógiai nyelvészet megkülönböztetése (Trotzke–Rankin 2020: 2).

A terminológiai kérdéseknél alighanem fontosabb, hogy a szerkesztők miért látják fontosnak a különböző irányzatok közös fórumon való összekapcsolását egy pedagógiai nyelvészeti folyóiraton keresztül. A probléma szerintük az, hogy „az alkalmazás lehetőségének és a pedagógiai relevanciának a bemutatása gyakran meghatározott kutatóközösségeken belül történik. A határokon való átlépés pedig azzal a kockázattal jár, hogy a gyümölcsöző megbeszélésnek gátat szabnak olyan mélyen beivódott elméleti feltevések, amelyek az alapelvek megkérdőjelezéséhez vezetnek a pedagógiai relevanciájú kérdésekben való igazi elmélyedés helyett” (Trotzke–Rankin 2020: 3–4; a fordítások minden esetben a szerzőtől származnak). Ennélfogva a vita is akadémiai jelleget ölt a szó minden értelmében.

Azt természetesen Trotzke és Rankin is elfogadják, hogy az egyet nem értés, a vita élteti a tudományt. Ugyanakkor folyóiratukat a kölcsönös konstruktív kritika olyan fórumának szánják, amely a pedagógiai szempontot állítja előtérbe. Mint írják, „bizonyos pontokon és bizonyos célok érdekében lényeges hangsúlyozni a nyelv pragmatikai, társadalmi és kulturális vetületeit a pedagógiában […]; máskor és más célok kapcsán pedig a nyelv formai tulajdonságai kerülhetnek inkább előtérbe […]. A nyelvpedagógia szükségszerű ökumenizmusa elősegítheti a nyelvészet területei közötti egymás felé fordulást [engagement]” (Trotzke–Rankin 2020: 4–5). A folyóirat célja ennek megfelelően a hídépítés a nyelvészet különböző területei, illetve az elmélet és a pedagógiai alkalmazás között (Trotzke–Rankin 2020: 5). Ez utóbbit szolgálja az a gyakorlat is, hogy a kutatási eredményeket bemutató cikkekhez az Oasis adatbázisban (2) elérhető, a nem szakmabelieknek szóló absztraktot is mellékelnek.

Mindemellett a szerkesztői bevezető tanulmány végén a szerzők kiemelik, hogy az elmélettől a pedagógiai alkalmazásig tartó út megtétele nem az egyedüli, mindent meghatározó célja a folyóiratnak. „A saját jogán alapvető fontosságú annak vizsgálata is, hogy a nyelvet hogyan tanulják és tanítják pedagógiai körülmények között, továbbá mit jelent mindez a pedagógia és a nyelvelmélet számára” (Trotzke–Rankin 2020: 5). A cikkben tehát végső soron egy kettős tematikájú folyóirat koncepciója fogalmazódik meg. Az egyik fő téma az eredetileg nyelvpedagógián kívüli eredmények nyelvpedagógiai alkalmazása, míg a másik a pedagógiai (tipikusan osztálytermi) keretek között zajló, nyelvi-nyelvészeti fókuszú tanítási-tanulási folyamat maga.

A 2020/1. szám a szerkesztői bevezetőt követően Richard Hudsonnak, a University College London professor emeritusának tanulmányát közli, aki egész életművével hitelesíti a pedagógia és a nyelvészet közötti átjárás fontosságát. Hudson egyrészt történeti áttekintést nyújt pedagógia és nyelvészet viszonyáról, másrészt új elemet ad hozzá a szerkesztők által kezdeményezett kettős tematikához. Mint rámutat, a pedagógiai nyelvészet annyiban különbözik az oktatás és más tudományos diszciplínák (például a történelem vagy a kémia) kapcsolatának a vizsgálatától, hogy a pedagógia ebben a viszonyban befolyásolja a tudományos diszciplína tárgyát, a nyelvet. „A fő állításom, hogy az oktatás befolyásolja a nyelvet, így ha [nyelvészként] meg akarjuk érteni a nyelvet, akkor az oktatás hatása kritikus eleme ennek akkor is, ha nem érdeklődünk különösebben az oktatás iránt. Az érvelés szempontjából mindegy, hogy az oktatás befolyása az elsődleges íráskészség-tanításból származik-e, a másodlagos elsőnyelv-tanításból [secondary first-language teaching – az anyanyelv-pedagógia tanulságos megnevezése; megjegyzés a szerzőtől], egy modern, esetleg klasszikus nyelv oktatásából vagy akár a természettudományi vagy matematikaórákon folyó nyelvtanításból. A diák nyelvét mindezen tantárgyak egyaránt befolyásolják” (Hudson 2020: 9).

E gondolatok Kontra György azon meglátásával állnak összhangban, miszerint „az egész didaxis nyelvi nevelés” (Kontra 2008: 97). Nyelvészeti szempontból pedig lényeges, hogy Hudson elutasítja, mítosznak tekinti a „természetes nyelv” mint egyfajta romlatlan, a nyelvművelés és az oktatás hatásától független anyanyelv romantikus ideáját (Hudson 2020: 9). Javaslata szerint „a nyelvészet fogalmi keretezése »pedagógiai« kellene, hogy legyen éppúgy, mint ahogyan társadalmi, pszichológiai és történeti” (Hudson 2020: 11).

Összefoglalásul, a szerkesztők koncepciója szerint a folyóirat egyrészt az elméleti vagy leíró nyelvészet eredményeinek pedagógiai alkalmazásával, másrészt a nyelvre vonatkozó tanítási-tanulási folyamat saját jogán történő vizsgálatával foglalkozhat. Hudson (2000) egy harmadik irányt is kijelöl: fontos célként rögzíti, hogy a nyelvészet behatóan foglalkozzon az oktatásnak a nyelvre, a beszélők nyelvtudására gyakorolt hatásával, az ebből adódó variabilitással.

A folyóirat tematikája a gyakorlatban

Az elmúlt négy évfolyam számait áttekintve megállapítható, hogy a szerkesztők koncepciója jórészt érvényesül a folyóiratban, míg a Hudson-féle témajavaslat kevésbé. Az utóbbira példa ugyanakkor Rothstein és kollégái cikke (2023), amely a nyolcadik évfolyamon túl is folytatott (nagyobb mennyiségű, ismétléses) explicit nyelvtantanítás kompetenciafejlesztő hatását méri a német közoktatásban. Az egyes számok legalább négy tanulmányt közölnek, és területi, nyelvi szempontból igen változatos témájúak (angol, szingapúri, német, hongkongi, norvég, spanyol, görög stb.). Bár a kiindulópont hol elméleti vagy leíró nyelvészeti, hol az oktatás világán belüli, a szerzők jól ötvözik a pedagógiai és a nyelvészeti gondolkodásmódot.

A formális és a funkcionális irányzatok közül az utóbbiak kapnak nagyobb hangsúlyt. A 2020/1. szám egy generatív nyelvészeti hátterű cikket is közöl (Dudley–Slabakova 2020), mintegy megerősítve a szerkesztői bevezetői tanulmány üzenetét az irányzatok közötti kommunikációval kapcsolatban. Ugyanakkor ez a cikk is erősen adatorientált kutatásról számol be, elemzési megállapításai korántsem csak generatív kiindulópontból értelmezhetők (azaz nem jellemző a cikkre az a fajta exkluzivitás, amely az irányzathoz tartozó munkák jelentős részére igen). A folyóirat későbbi számai pedig jobbára a nyelv(iség) egy olyan tágabb szemléletmódját érvényesítik, amely funkcionális elméleti kiindulópontot feltételez. Erre példa a 2022/1. szám, amelyben a cikkek fő témái a következők: az idegen nyelvi pragmatikai kompetencia fejlesztése (Van Dyke–Acton 2022), az irodalom, a költészet olvasásában rejlő kihívások és lehetőségek (Averintseva-Klisch 2022; Boldireff–Bober 2022) és végül a fogalmi alapú instrukció (Concept-Based Instruction) módszerének alkalmazása az idegennyelv-tanításban egy olyan elméleti háttér alapján, amelyben kulcsszerepet játszik Vigotszkij (1934/1986) szociokulturális elmélete (Zakhia Doueihi–François 2022).

A funkcionális irányzatok erőteljesebb hatását mutatja a 2022/2. szám is, amely sajátos felépítésű. Más folyóiratok, például az interneten elérhető Language Under Discussion (3) gyakorlatához hasonlóan egyetlen fókusztanulmányt közöl (Gilquin 2022), majd az ehhez fűzött kommentárok következnek (összesen hét felkért hozzászólás) és végül a fókusztanulmány szerzőjének a reflexiói. Az említett cikk a kognitív korpusznyelvészet pedagógiai alkalmazási lehetőségeit tárgyalja; szerzője, Gaëtanelle Gilquin a téma neves szakértője mintegy 100 publikációval és 2500 hivatkozással (4). Tanulmányában a kognitív nyelvészet és a korpusznyelvészet egymást harmonikusan kiegészítő sajátosságait ismerteti, majd azt szemlélteti különféle példákon keresztül, hogy az alkalmazott kognitív korpusznyelvészet milyen előnyöket biztosít a pedagógia számára. A korpuszadatok felhasználásából származó előny többek között az adatok hitelessége és számszerűsíthetősége, a műfaji változatosság és a tanulói produkcióhoz való hozzáférés. Ennek ötvözése olyan kognitív nyelvészeti alapelvekkel és fogalmakkal, mint a nyelvi motiváltság – azaz a nyelvi jelek gyakran nem teljesen önkényes mivoltának a hangsúlyozása –, a szaliencia, a forma-jelentés kapcsolatok újrarendeződése (realignment) stb. jótékony hatással lehet a tanulók nyelvtudásának a fejlődésére (Gilquin 2022).

A folyóirat a szerkesztői koncepciónak megfelelően bőségesen közöl olyan cikkeket is, amelyek nem valamilyen elmélet alkalmazásáról szólnak, hanem a tanítási-tanulási folyamat megfigyeléséről és ebből származó következtetésekről. Az ilyen, erőteljesebben pedagógiai kiindulópontú írásokra lehet példa többek között az a tanulmány, amely menekült gyermekek idegennyelv-tanulásában vizsgálja a csoportos diktálás módszerének a hatékonyságát (Olioumtsevits et al. 2023). A nagyobb mértékben nyelvészeti, illetve pedagógiai kiindulópontú cikkek általában számonként csoportosítva jelennek meg, azaz az egyes számokon belül a tanulmányok támogatják egymást, többnyire hasonló kiindulópontúak. Ezt a fajta csoportosítást segíti a folyóirat „Online First” gyakorlata is: a tanulmányok először az interneten válnak hozzáférhetővé, mielőtt nyomtatásban is megjelennének. Ez egyrészt felgyorsítja a publikálás folyamatát, hamarabb olvashatóvá teszi a cikkeket, másrészt megkönnyíti a szerkesztők számára azt, hogy az írásokat – a sürgős publikációs igényekkel kapcsolatos elvárásoktól szabadon – szakmai szempontok alapján sorolják be valamelyik számba.

Záró gondolatok

A Pedagogical Linguistics rövid története ellenére máris a pedagógiai nyelvészet egyik vezető folyóirata a nemzetközi tudományos diskurzusban. Remélni lehet, hogy a folyóiratnak egyre több rendszeres magyar olvasója és magyar szerzője lesz. Emellett célszerű megfontolni azt is, hogy a folyóirat koncepciójából és működéséből (például ami a fókusztanulmányok közlését vagy az Online First publikálást illeti) mit lehetne átültetni a magyar nyelvészeti, nyelvpedagógiai periodikák szerkesztési gyakorlatába.

 

Irodalom

 

Averintseva-Klisch, Maria 2022. The linguistics of reading literature. A pragmatic account of ‘aesthetic reading’ of literary texts and its didactic implications. Pedagogical Linguistics 3(1): 29–56. https://doi.org/10.1075/pl.21009.ave

Boldireff, Anastasia – Bober, Chris 2022. Reconsidering poetry’s difficulty and value in English as a second language and English as a foreign language education. A systematic review. Pedagogical Linguistics 3(1): 57–83. https://doi.org/10.1075/pl.20012.bol

Dudley, Amber – Slabakova, Roumyana 2020. Aspectual contrasts in the English present tense revisited. Exploring the role of input and L1 influence. Pedagogical Linguistics 1(1): 66–93. https://doi.org/10.1075/pl.19010.dud

Gilquin, Gaëtanelle 2022. Cognitive corpus linguistics and pedagogy. From rationale to applications. Pedagogical Linguistics 3(2): 109–142. https://doi.org/10.1075/pl.22014.gil

Hudson, Richard 2020. Towards a pedagogical linguistics. Pedagogical Linguistics 1(1): 8–33. https://doi.org/10.1075/pl.19011.hud

Hult, Francis 2008. The history and development of educational linguistics. In Spolsky, Bernard – Hult, Francis (eds.), Handbook of educational linguistics. Blackwell. Oxford. 1–10. https://doi.org/10.1111/b.9781405154109.2007.00003.x

Kontra György 2008. Miként vált meggyőződésemmé, hogy az egész didaxis nyelvi nevelés? In: Medve Anna – Szépe György (szerk.) Anyanyelvi nevelési tanulmányok III. Iskolakultúra. Budapest. 97–105.

Olioumtsevits, Konstantina – Papadopoulou, Despina – Marinis, Theodoros 2023. Second language grammar learning in refugee children. Is group dictation an effective teaching technique? Pedagogical Linguistics 4(1): 50–76. https://doi.org/10.1075/pl.21012.oli

Rothstein, Björn – Staubach, Katharina – Ripp, Saskia – Waldeyer, Julia – Roelle, Julian 2023. Is ‘more’ really more? Results of a study on extended German grammar teaching. Pedagogical Linguistics 4(1): 77–97. https://doi.org/10.1075/pl.21010.rot

Trotzke, Andreas – Rankin, Tom 2020. Introduction to Pedagogical Linguistics. Pedagogical Linguistics 1(1): 1–7. https://doi.org/10.1075/pl.19015.tro

Van Dyke, Angelina – Acton, William R. 2022. Spontaneous classroom engagement facilitating development of L2 pragmatic competence: A naturalistic study. Pedagogical Linguistics 3(1): 1–28. https://doi.org/10.1075/pl.20011.van

Vigotszkij, Lev S. 1934/1986. Thought and language. MIT Press. Cambridge, Mass.

Zakhia Doueihi, Julien – François, Thomas 2022. Concept-based instruction for applied L2 acquisition. Pedagogical Linguistics 3(1): 84–107. https://doi.org/10.1075/pl.21006.zak

 

(1) A folyóirat katalógusa. https://benjamins.com/catalog/pl (2023. november 13.)

(2) OASIS adatbázis. https://oasis-database.org/ (2023. november 13.)

(3) Language Under Discussion folyóirat oldala. https://journals.helsinki.fi/lud (2023. november 13.)

(4) Gaëtanelle Gilquin oldala. https://www.researchgate.net/profile/Gaetanelle-Gilquin (2023. november 13.)

Imrényi, András: The journal: Pedagogical Linguistics

A cikk letölthető pdf-formátumban, oldalszámozással. 

    

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2023. évi 4. szám tartalomjegyzékéhez

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–