Naptár

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Rási Szilvia

Metadiszkurzív elemzéssel a tudományos íráskészség tudatosságáért

 

Kedves Olvasók!

 

Napjainkban elvárás, hogy a felsőoktatásban tanulók a tanulmányaik során képesek legyenek megalkotni egy-egy jól strukturált, tudományos nyelvezettel megfogalmazott szöveget, például egy szemináriumi dolgozatot vagy a szakdolgozatot. De mennyire vannak felkészítve a hallgatók erre a feladatra?

Az érettségizett, felsőoktatási tanulmányaik elején járó hallgatók szövegalkotási képességeiben lényeges hiányosságok találhatók. Ennek egyik oka, hogy a pedagógusok a fogalmazástanításban elsősorban a retorikus írás oktatását részesítik előnyben (Szilassy 2014). Mindeközben a hallgatók még az egyetemi tanulmányaik során is nagyon csekély tapasztalatot szereznek a tudományos szövegek feldolgozásában. Sokszor csupán a vizsgára való felkészüléskor olvasnak szakirodalmat vagy annak csak a kivonatát. Ebből adódóan nagyon keveset tudnak a tudományos szövegtípusokról, a forrásalapú írás világáról, amely a szakirodalmi információkon alapuló írásbeli szövegalkotást jelenti. A hallgatók tudományos íráskészségének nehézségeit felismerve vezették be számos egyetemen az „Academic writing” elnevezésű kurzust, amely a forrásalapú írásra épül.

A tudományos íráskészség fejlesztésének a megalapozásához mindezek miatt egy olyan vizsgálatot végeztem, amelynek az volt a célja, hogy kimutassa az egyetemi hallgatók szemináriumi dolgozataiban az alkalmazott metadiszkurzív elemek típusait és funkcióit. A vizsgálat elméleti keretét a metapragmatikai tudatosság elméleti kerete (Laczkó–Tátrai 2019), illetve az interakciós metadiskurzus-kutatások jelentették (Hyland 2010). A metapragmatikai tudatosság nem más, mint a nyelvi tevékenységre történő reflexió, amely metapragmatikai jelzésekben (szövegszerveződésre, szövegalkotói és befogadói tevékenységre való utalás; idézéssel, említéssel) nyilvánul meg. A metadiskurzus pedig olyan kollektív terminus, amelybe beletartoznak azok az eszközök, amelyeket a szerzők azért alkalmaznak, hogy kapcsolatot létesítsenek a befogadóval, jelöljék a szövegen belüli kapcsolódásokat, valamint jelezzék a viszonyulásukat a befogadóhoz és a szöveghez (Hyland 2010: 127).

A prototipikus tudományos szövegek metadiszkurzív szerveződésére jellemző a semleges kiindulópont (Sanders–Spooren 1997), a személyesség alacsony foka, illetve a hangsúlyosan jelölt szerkezeti egységek, amelyek áttekinthetővé és tagolttá teszik a szöveget. Az idézést tekintve ezekben a szövegekben nem az eredeti diskurzust létrehozó személy, hanem a hozzá köthető, az adott szöveg szempontjából releváns információ kerül a figyelem előterébe (Csontos 2019). A stílust tekintve pedig a tudományos stílus egyneműsége, a stiláris homogenitás számít tipikusnak.

A kutatást az a kérdés inspirálta, hogy mennyiben valósulnak meg ezek a sajátosságok az egyetemi hallgatók dolgozataiban. A vizsgálat adatbázisát az Eszterházy Károly Egyetem 20 tanárszakos hallgatójának pragmatikai tárgyú tankönyvelemzései alkotják. A tapasztalatokra és a szakirodalomra (például Szilassy 2014) alapozva azt feltételeztem, hogy a dolgozatokban meghatározó, a tudományos szövegtől elvártnál erőteljesebb a személyesség, a szerzői jelenlét, amely kihat a szöveg szerveződésének a jelölésére is; jelen van a diskurzushibridizáció (Fairclough 1993; Eitler 2011), továbbá hogy az idézés műveletében a tekintélyre hivatkozás szerepe erősebb, mint az érvelés alátámasztásának a funkciója.

Az elemzett szövegek több tekintetben igazolták, illetve tovább árnyalták a feltételezéseket. A személyesség túlzott érvényesülése az egyik legmeghatározóbb vonás a hallgatók dolgozataiban. Személyes jelleg hatja át a dolgozatok tagoltságának a jelzéseit, például az „…és ezen a ponton már el is érkeztünk a pragmatikához” szövegrészben (kiemelések tőlem, R. Sz.), a diskurzusdeixis személydeixisbe ágyazva valósul meg. A szerzői jelenlét hangsúlyozása figyelhető meg a „dolgozatom elején a kerettantervi követelményeket is feltérképeztem; „a tankönyvi példaanyagról már írtam a fejezetek tárgyalásánál is; kiegészíteném olyan feladatokkal; „mielőtt a munkafüzet elemzésébe fognék, úgy gondolom, fontos tudnunk, hogy...példákban is. Az úgy gondolom szófordulat gyakran redundáns elemként jelenik meg, ismétlésével a szerzők ezzel is a saját szerepüket nyomatékosítják. További tipikus szubjektív elemek: „arra voltam kíváncsi, hogy; „véleményem szerint.

Jellemző továbbá a hallgatói munkákra a retorizált szövegalkotás, a metaforák, a retorikai kérdések alkalmazása. Az alábbi példa elején semleges kiindulópont érvényesül, viszont egy, a tudományos közlésbe nem illeszkedő jellegű metaforikus közlésben valósul meg, majd a T/1. alkalmazásával ismét személyessé válik: „A 11-12. rész a szöveg világába repíti a tankönyv használóit, a 13. részben újra visszalépünk a pragmatika területére”. Bár szintén személytelen a „Végezetül miért fontos, hogy a pragmatika tanítása a nyelvtani tananyag része legyen?” megfogalmazás is a kérdésalakzat alkalmazása révén retorikus jellegű, kevésbé a tudományos stílusra jellemző megoldás. Megfigyelhető tehát, hogy a retorikus írás még a személytelenebb szövegrészekben is lazít a tudományos stíluson.

A tudományos stílus fellazulására vonatkozó hipotézist is számos példa igazolja az elemzett szövegekben. A „Dolgozatom megírásakor elsőként az jutott az eszembe, hogy…” szövegrészben teljesen fesztelen, kifejezetten társalgási stílus figyelhető meg. További hasonló példák: „itt több helyen felbukkan Grice”;a 11-12. rész a szöveg világába repíti a tankönyv használóit”, amelyekben ugyancsak a tudományos stílusnál lazább, hétköznapibb szövegalkotás érzékelhető.

A hallgatók az idézés művelete során is gyakran a saját tevékenységüket, szerepüket hangsúlyozzák: „Ehhez [XY] tanulmányának elejéről választottam az alábbi idézetet, amely jól összefoglalja a pragmatika lényegét;Végezetül miért fontos, hogy a pragmatika tanítása a nyelvtani tananyag része legyen? Erre a kérdésre is a fent említett tanulmányban találtam meg a választ: [idézet szövege] . Ezekben az példákban ráadásul a szerzők a szakirodalmat nem érvként, hanem inkább mottóként idézik, így az érvelés alátámasztásának a funkciója másodlagossá válik. 

Az eredmények egyértelműen arra világítanak rá, hogy nagyon magas a szerzői jelenlét a hallgatók által írt dolgozatokban: a szerzők a dolgozat személyes megalkotását mindvégig hangsúlyozzák. Látható továbbá az is, hogy a hallgatóknak határozottan nagyobb a retorikus írással való tapasztalatuk. A stílust tekintve a tudományos diskurzus fellazulása, a hétköznapi kifejezések jelenléte igazolódott. Az idézés művelete pedig sokszor nem szervesül a szövegben, nem az érveléshez járul hozzá, csupán illusztrációként szolgál.

A tudományos írás tanítása a felsőoktatásban kulcsfontosságú, a hallgatók szemináriumi dolgozatainak metadiszkurzív elemzése feltérképezheti azokat a területeket, amelyek a leginkább fejlesztésre szorulnak. A bemutatott sajátosságok tudatosítása, a metadiszkurzív elemzés eredményeinek a bemutatása a hallgatóknak fontos lépést jelenthet a tudományos íráskészség fejlesztésében.

 

Tisztelettel:

 

Eger, 2019. december 8.

 

                                                                                      Rási Szilvia

                                                                                   doktori hallgató

                                                                          Eszterházy Károly Egyetem

                                                                      Neveléstudományi Doktori Iskola

 

A vizsgálat az Innovációs és Technológiai Minisztérium Únkp-19-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának szakmai támogatásával készült.

 

Irodalom

 

Csontos Nóra 2018. Az idézés mint adaptív tevékenység. Idézés a tudományos diskurzusban. Jel-Kép: Kommunikáció, Közvélemény, Média 4: 51–61.

Eitler Tamás 2011. Fogyasztói diskurzusok a magyar felsőoktatásban: egyetemi website-ok multimodális elemzése. In: Boda István Károly – Mónos Katalin (szerk.) Az alkalmazott nyelvészet ma: Innováció, technológia, tradíció. MANYE – Debreceni Egyetem. Budapest–Debrecen.

Fairclough, Norman 1993. Critical discourse analysis and the marketisation of public discourse: the universities. Discourse and Society 4: 133–168.

Hyland, Ken 2010. Mapping interactions in academic writing. Nordic Journal of English Studies 9,2: 99–123.

Laczkó Krisztina – Tátrai Szilárd (szerk.) 2019. Kontextualizáció és metapragmatikai tudatosság. ELTE Eötvös József Collegium. Budapest.

Sanders, José – Spooren, Wilbert 1997. Perspective, Subjectivity, and Modality from Cognitive Linguistic Point of View. In: W-A. Liebert – G. Redeker – L. Waugh (eds.) Discourse and perspective in cognitive linguistics. John Benjamins. Amsterdam, Philadelphia. 85–112.

Szilassy Eszter 2014. Egy felsőoktatási szövegalkotási felmérés tanulságai. Anyanyelv-pedagógia 3. http://anyanyelv-pedagogia.hu/cikkek.php?id=528 (2019. december 9.)

Rási, Szilvia: Metadiscursive analysis for scientific literacy awareness

A cikk letölthető pdf-formátumban, oldalszámozással. 

    

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2019. évi 4. szám tartalomjegyzékéhez

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–