Naptár

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Takács Judit – Tóth Mercédesz

Névtant drámapedagógiával? Egy előadás margójára

 

Kedves Olvasók, kedves Kollégák!

 

Az Eszterházy Károly Egyetemen 2018 novemberében rendezték meg a PeLiKon2018 I. oktatásnyelvészeti konferenciát. A rendezvény anyanyelvtanítási szekciójában hangzott el Névtan és drámapedagógia című előadásunk, amelyet az alábbiakban röviden összefoglalunk.

Gondolatmenetünk Kecskés Judit (2018: 13) azon felvetéséhez kapcsolódik, amely szerint „azok a kutatások [...], amelyek rávilágítanak arra, hogy az általános és középiskolás diákok onomasztikai tájékozottsága mennyire hiányos, szükségessé, az új nemzeti alaptanterv tervezési folyamata pedig lehetővé teheti számunkra a névtan újrapozicionálását a közoktatásban”. Bár mind a lehetőség, mind pedig az akarat megvan a tulajdonnevek alaposabb megismertetésére, az onomasztikai ismeretek tantárgyi integrációja sajnos még ma is csupán a neveknek a magyar nyelvi órák egyes témaköreihez való illesztését, esetleg az egyes névtípusoknak a nyelvi feladatokban példaanyagként való szerepeltetését jelenti (Fercsik–Raátz 1995, 1996; F. Láncz 2016). Az előadás arra mutatott – elsősorban a középiskolai anyanyelvi órákra koncentrálva – példákat, hogyan lehet a névtani ismeretek komplex átadására használni a más tantárgyak körében régóta sikerrel használt módszert, a drámapedagógiát.

A drámapedagógiai módszerek iskolai körülmények között való felhasználása korántsem előzmények nélküli: elemeit többek között a Waldorf- és a Jenaplan-pedagógia is használja, és számos tantárgy esetében is sikerrel alkalmazható. Bár jelenleg elsősorban az irodalom- (például Eck 2000; Tölgyessy 2009) és a történelemoktatásban (Bacskay–Knausz 2001; Szajkó 2008) használatos, e módszerek eredményességét a matematikatanítás, az anyanyelv és az ének-zene, a korai idegennyelv-tanítás, sőt az informatikaoktatás kapcsán is kiemelik.

A drámapedagógia céljai összecsengenek a Nemzeti alaptanterv kívánalmaival: a cselekvő, élményközpontú tanulást helyezik előtérbe, és változatos, sokszínű tevékenységformákon alapulnak (az előadásban ismertetett egyik foglalkozástervben például 17 különböző tevékenységforma jelenik meg). A névtani ismeretek – a terület interdiszciplináris jellegénél fogva – különösen alkalmasak a dráma módszereivel való megközelítésre, hiszen ezáltal megszüntethető a téma oktatásának indirekt jellege, szétaprózottsága, és lehetőség van a kompetenciák fejlesztésének azon módjára, amely „több kompetencia egymásba fonódására” épül – újra csak összhangban a Nemzeti alaptanterv kívánalmaival (idézi Kecskés 2018: 14).

Nagy előnye ennek a módszernek az is, hogy ráébreszthetjük vele a diákokat arra, hogy az egyes tantárgyakhoz kapcsolódó ismereteik összefüggenek, szervesen kötődnek egymáshoz és mindennapi életükhöz is. Egy-egy drámafoglalkozás névadási aktusai és névhasználata során a diákok például megtapasztalhatják a névkompetenciájukat (azt, hogy képesek felismerni, teremteni vagy a szituációnak, célnak és megnevezettnek megfelelő nevet alkalmazni), felismerhetik környezetük jellemző tulajdonnévtípusait (például család-, kereszt-, ragadvány-, intézmény- vagy márkaneveit), ezek prototipikus névegyedeit, a nevek stilisztikai jellemzőit.

A jól összeállított drámapedagógiai módszereken alapuló névtani foglalkozások során minden hagyományos eszközökkel átadott, neveket érintő ismeret megjelenhet: a diákok megismerik a tulajdonnevek legfőbb fajtáit, érintik az egyes névtípusok helyesírásával kapcsolatos tudnivalókat, szóba kerülhetnek a tulajdonnevekkel kapcsolatos kommunikációs, esetleg stilisztikai és pragmatikai ismeretek. Ezeken túl azonban olyan fogalmak és tudásanyag is megélhetővé, kézzel foghatóvá válik a dráma segítségével, amelyeket nemcsak a hagyományos, frontális oktatási módszerekkel, de kiscsoportos vagy kooperatív munkán alapuló technikákkal is nehezen tudunk átadhatóvá tenni. A foglalkozás során a diákok egy névközösséggé, azaz sajátos szabályok szerint működő névhasználói csoporttá válnak, a névadási aktusok során pedig ráébrednek az analógia és a névmodellek működésére. Tudatosulhat továbbá bennük a hasonló elemek osztályozása, azaz a kategorizáció működése, ráébredhetnek a sztereotip személynévhasználat hátterére, illetve a névadás és névválasztás szociális és kulturális meghatározottságára.

Belátható, hogy mindezek frontálisan átadva és nem megtapasztaltatva, csupán elméleti, gyorsan megkopó tudást jelentenének, a tapasztalatból kiinduló tanulás viszont saját élményhez kapcsolódó, internalizált ismeretet eredményez. A névtani témájú drámapedagógiai foglalkozásokon azonban nem csupán a diákok kommunikatív kompetenciája vagy annak valamelyik szegmense (H. Tomesz 2018) fejlődik, hanem a kompetenciák széles köre, és legfőképpen a hagyományos módszerekkel nehezen fejleszthető szociális készségek (együttműködési és problémamegoldó készség, empátia) terén érhető el jelentős eredmény: általuk a magyar nyelvi óra a személyiségformálásnak is hatékony, új eszközévé válhat.

Fontos azonban kiemelni, hogy egy komplex drámafoglalkozás megtervezéséhez és lebonyolításához jelentős tudás és gyakorlat szükséges, arról nem is beszélve, hogy a tanítási drámák legalább kétszer 45, a szakértői pedig minimum háromszor 45 perces időigénye messze túlmutat azon az időkereten, amelyet erre a témára (több témakörhöz is kapcsolva) ajánl a kerettanterv (Kecskés 2018: 14–15). Bár a dráma fejlesztő hatása egyértelműen jobban érvényesül a komplex foglalkozásokon, megoldást jelenthet a rövidebb időigényű drámajátékok és gyakorlatok bevonása, amelyek egy-egy (nevekhez is kapcsolható) tananyagrész felvezetéseként szolgálhatnak. Ezek előnye, hogy rövid idő (8–10 perc) alatt lezárhatók, és céljuk erősen kapcsolható a feldolgozandó tananyagrészhez. Bár számos drámás foglalkozástervekből összeállított kiadvány létezik (közülük csak a leggyakrabban használtakat kiemelve: Kaposi 1993; Gabnai 2008; Szűcsné Pintér é. n.), ezek gyakorlatai vagy kiemelt kompetencia (kompetenciák) fejlesztését célozzák meg, vagy egy-egy tantárgyhoz kötődnek, de olyan, amely kifejezetten a tulajdonneveket állítaná a fókuszba, és ezeket drámapedagógiai módszerek felhasználásával és interdiszciplináris szempontú közelítéssel mutatná be, tudomásunk szerint még nem készült. Célunk volt ezért az is, hogy néhány olyan gyakorlatot is bemutassunk, amelyből a középiskolai tanárok az onomasztikai ismeretek tanításakor válogathatnak: mind a (tanórai keretek között egyszerűbben használható) tanítási dráma tervét, mind pedig a gyakorlatokat előadásunk írott változatában, a konferencia tanulmánykötetében tesszük majd elérhetővé.

Végül válaszolva a címben feltett kérdésre: érdemes, tehát ha lehetőség van rá, tanítsuk a névtant is drámapedagógiával, hiszen Eck Júlia szavaival „a drámajátékkal az iskolai oktató-nevelő munka jellegében és minőségében újítható meg” (Eck 2016: 93).

 

Eger, 2019. május 31.

 

                                                                  Tisztelettel:

 

                                                                                            Takács Judit

                                                                                         egyetemi docens

                                                                                 Eszterházy Károly Egyetem

                                                                                 Magyar Nyelvészeti Tanszék

 

                                                                                          Tóth Mercédesz

                                                                                         egyetemi hallgató

                                                                                 Eszterházy Károly Egyetem

 

 

Az írás megjelenését az EFOP-3.6.1-16-2016-00001 „Kutatási kapacitások és szolgáltatások komplex fejlesztése az Eszterházy Károly Egyetemen” című projekt támogatta.

 

Irodalom

 

Bacskay Bea – Knausz Imre 2001. Dramatikus módszerek. In: Knausz Imre (szerk.) Az évszámokon innen és túl… Megújuló történelemtanítás. Műszaki Könyvkiadó. Budapest.

Eck Júlia 2016. A dráma helye a közoktatásban és a tanárképzésben. In: Eck Júlia – Kaposi József – Trencsényi László (szerk.) Dráma – pedagógia – színház – nevelés. Szöveggyűjtemény középhaladóknak. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. Budapest. 91–113.

Eck Júlia 2000. Drámajáték a középiskolai irodalomórán. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. Budapest.

Fercsik Erzsébet – Raátz Judit 1995. Névtani foglalkozások I. Magyartanítás 1995/5: 41–47.

Fercsik Erzsébet – Raátz Judit 1996. Névtani foglalkozások II. Magyartanítás 1996/1: 34–39.

Gabnai Katalin 2008. Drámajátékok. Bevezetés a drámapedagógiába. 4., bővített kiadás változatlan utánnyomása. Helikon Kiadó. Budapest.

Kaposi Lászó (szerk.) 1993. Játékkönyv. Marczibányi Téri Művelődési Központ Kerekasztal Színházi Nevelési Központ. Budapest.

Kecskés Judit 2018. Névtudományi ismeretek az újgenerációs, 5–12. osztályos Magyar nyelv tankönyvekben. Az újratervezés lehetőségei a nemzeti alaptanterv tervezete tükrében. Névtani Értesítő 40: 13–27.

F. Láncz Éva 2016. Névtudományi ismeretek a magyar nyelvi órán. Anyanyelv-pedagógia 4: 47–61. http://www.anyanyelv-pedagogia.hu/cikkek.php?id=653 (2019. május 16.) https://doi.org/10.21030/anyp.2016.4.4

Szajkó Ottília 2008. A drámajáték lehetséges alkalmazási területei a történelemórán. Taní-tani Online 4: 83–91. http://www.tani-tani.info/084szajko (2019. május 16.)

Szűcsné Pintér Rozália (szerk.) é. n. Dráma – játék – tanulás. Alkalmazott drámajátékok 1–10. osztály. Candy Kiadó. Veszprém.

H. Tomesz Tímea 2018. Kommunikációs készségfejlesztés kisiskolás korban. In: H. Varga Gyula (szerk.) Kommunikációs tudatosság – Médiatudatosság. Hungarovox Kiadó. Budapest. 1–14.

Tölgyessy Zsuzsanna 2009. Mi is az a drámapedagógia? Taní-tani Online 4: 36–39. http://www.tani-tani.info/094_tolgyessy (2019. május 16.)

Takács, Judit – Tóth, Mercédesz: Onomastics with drama pedagogy? At the margin of a lecture

A cikk letölthető pdf-formátumban, oldalszámozással. 

    

Az írás szerzőiről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2019. évi 3. szám tartalomjegyzékéhez

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–