Anyanyelv-pedagógia

Az elemzés szerteágazó szempontokat vett figyelembe, amelynek az volt a célja, hogy minél teljesebb kép alakuljon ki a jegyzetelés fejlődéséről a középiskolában. Olyan módszertan kidolgozására törekedtem, amelyben a jegyzetelés különböző aspektusainak a kiemelése és elemzése volt a cél.

A vizsgálat ugyanannál a tanárnál történt három órán és három évfolyamon annak érdekében, hogy összehasonlíthatók legyenek a kapott adatok, és így áttekinthetővé váljon a jegyzetelés fejlődése az életkor viszonylatában. Mivel azonban a tanár előadása közben igazodik a hallgatósága korához, jegyzetelési gyakorlottságához, másrészt pedig a tananyag nagysága és bonyolultsága is változik a felsőbb osztályokban, nem lehet teljesen összemérhető adatokkal szolgálni, ha tanórai keretek között vizsgáljuk a jegyzetelést.

A nemek különbségeit tekintve megállapítható, hogy a lányok a fiúknál átlagosan bővebben, több szóban jegyzik le az információkat. Ez a jegyzetek minőségét és használhatóságát nem befolyásolja, hiszen ez egyénenként különböző lehet. Az életkor előrehaladtával egyre növekszik a kulcsszavas és a kibővített szószerkezetes nyelvi megformálás, míg a mondatokban történő – inkább lineáris – jegyzetelési forma csökken.

A rövidítések is eltérő mennyiségben és minőségben jelennek meg a különböző évfolyamok jegyzeteiben. A 8. évfolyamos diákok még nagy százalékban csak a táblán is megtalálható rövidítési formákat alkalmazzák, míg más szavakat teljesen leírnak. A 10. évfolyamon a diákok fele még feloldja a táblai rövidítéseket a füzetében, az osztály másik fele azonban nemcsak megtartja a táblai rövidítéseket, de ők azok leginkább, akik saját rövidítéseket is használnak. A 12. évfolyamon ezzel szemben már igen változatos rövidítési paradigmákat alkalmaznak. Ennek az oka feltehetően az, hogy már sokféle rövidítéssel találkoztak vagy találtak ki maguknak, amelyeket a jegyzetelés gyakorlottságának köszönhetően rögzítetten tudnak alkalmazni.

A jegyzetek struktúráját meghatározza a tananyag jellege is, ezért itt sem lehet teljesen összemérni a három évfolyam jegyzeteit, így átfogó képet nem sikerült kialakítani a témáról. Az elmondható, hogy a diákok váltogatják a lineáris és a nem lineáris elemeket egy jegyzeten belül is, és nem túl gyakori az, hogy valaki csak egyfajta stratégiát alkalmazzon. Érdemes lenne több vizsgálatot végezni ebben a témában: megfigyelni azt, hogy mik azok a pontok egy hallott szövegben, amikor a diák úgy dönt, hogy nem lineáris stratégiát kell alkalmaznia. Kérdés továbbá, hogy ez a nemlineáris szerkesztés mikor válik automatikussá, és milyen esetekben alkalmazzák még őket.

A kutatás fókuszában elsődlegesen az életkor szerinti jegyzetelési sajátosságok megfigyelése állt. Az előzetes hipotézis, miszerint a középiskola során jelentősen változik a jegyzetelés, több szempontból is beigazolódott. Egyrészről látható, hogy évfolyamonként egyre többet jegyzetelnek a diákok, egyre inkább követik a tanári magyarázatot. A jegyzetelés változása főleg a nyelvi megformálás szempontjából ragadható meg.

A nyelvi megformáltságot vizsgálva a táblai jegyzeten kívül a 8. évfolyamosok még sokkal inkább ragaszkodnak a tanári szöveghez, a pedagógus által használt kifejezésekhez. Csak néha jelenik meg náluk néhány sajátos megfogalmazás, de ez alapvetően kivételt jelent a jegyzeteikben. A 12. osztályban viszont nagyon gyakori az elhangzott szöveg teljes átformálása, egyre több az angol kifejezés a jegyzetekben, illetve sajátos nyelvi humor is megfigyelhető. Ez már nem a mentális lexikonban leghamarabb elért kifejezéseket tartalmazza, hanem tudatosan választott, eltérő nyelvezetet jelez. Ez a jegyzetelés gyakorlottságából fakad – a diákok elsajátították a jegyzetelés alapjait, ezért már képesek az egyéni stílusjegyek kialakítására. A hallottak feldolgozása egyre kifinomultabb, és igyekeznek ezt olyan formába önteni – például egy informatikai kódba –, amely hozzájuk közelebb áll, így hamarabb lesznek képesek elsajátítani a tananyagot. Ezek alapján elmondható, hogy a jegyzetelési stratégia tanulható folyamat, érdemes lenne ezt tudatosan megtanítani a diákoknak, ezáltal hatékonyabbá téve és felgyorsítva a tanulást.

Irodalom

Annis, Linda – Davis, J. Kent 1975. The effect of encoding and an external memory device on note taking. The Journal of Experimental Education 2: 44–46. https://www.jstor.org/stable/20151077 (2017. február 11.)

Bernáth László 2002. A figyelem. In: Bernáth László – Révész György (szerk.) A pszichológia alapjai. Tertia. Budapest. 107–112.

Bohay, Mark – Blakely, Daniel – Tamplin, Andrea K. – Radvansky, Gabriel 2011. Note taking, review, memory, and comprehension. The American Journal of Psychology 1: 63–73. http://www.jstor.org/stable/10.5406/amerjpsyc.124.1.0063 (2017. február 5.)

Gerliczkiné Schéder Veronika 2008. A beszédmegértési és jegyzetelési nehézségek összefüggései fiatal felnőtteknél. Doktori disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. Budapest.

Laczkó Mária 2015. Beszédfeldolgozás, jegyzetelés és tanulás. Magyar Nyelvőr 2: 282–299.

Menyhárt Krisztina 2001. Életkori tényező a szövegértésben. Beszédkutatás. Budapest. 73–89.

Németh Dezső 2006. A nyelvi folyamatok és az emlékezeti rendszerek kapcsolata. Akadémiai Kiadó. Budapest. http://static.akkrt.hu/media/9/4/6/946.pdf (2017. február 11.)

Balla, Nóra

The psycholinguistic aspects of note taking

The goal of this paper is to examine the process of note taking from a psycholinguistics point of view, and to develop an adequate methodology for this purpose. The research reviews the notes of three classes in high school, all taught by the same teacher in 8th, 10th and 12th grade. The study reflects on the change of the note taking strategies in relation to gender, age and proficiency. The research revealed that the proportion of the information, linguistic shape and the application of the note-taking strategies. The initial hypothesis that with growing older, students apply the strategies better, have creative reductions and there are more and more pieces of information in the notes proved to be right. Through ageing, students are developing unique styles in note taking. The study also describes the methodology that can be used in the future to get a more exact picture of note-taking tendencies.

Vissza az oldal tetejére

Vissza a 2018. évi 1. szám tartalomjegyzékéhez

Kulcsszók: jegyzetelés, jegyzetelési stratégiák, stílus, életkor

Keywords: note taking, note-taking strategies, style, age

	8. osztályosok	10. osztályosok	12. osztályosok
Kulcsszavak	8%	33%	9%
Szószerkezetek	20,8%	–	19%
Mondatok	37,5%	5%	–

Összegzés, következtetések

Irodalom