Naptár

Bereczkiné Záluszki Anna

Barangolás a mesék birodalmában. Népek meséi – tematikus hét az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karán

Az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszéke évek óta kiemelt figyelmet szentel az anyanyelvi nevelés komplex tevékenységrendszerének, az irodalomértés és az olvasóvá nevelés célkitűzéseinek. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a hallgatók az egyetemes és a nemzeti kultúra értékeit ismerő, megőrző és gyarapító, szuverén értelmiségivé váljanak. Több kurzus programjában is kiemelt helyen szerepelnek a folklórműfajok, köztük a népmesék, amelyekben nyelvünk kifejezőereje, a gondolati és az érzelmi tartalom művészi megformálása biztosítja a hagyományos műveltség értékközvetítő szerepének továbbélését. A bennük rejtőző motívumfüzérek magukba sűrítik anyanyelvünk gazdagságát, szemléletességét. A mesehallgató gyermekek – óvodások és kisiskolások – képzeletben újra meg újra átélik a csodákat, s gondolatban tovább szövögetik a kalandos sorokat. A pedagógusképző karok tanító és óvodapedagógus hallgatói számára ezért különösen fontos a mesék varázslatos világának alapos megismerése.

A hagyományőrzés jegyében az ELTE TÓFK 2008. november 3-ától november 7-éig Népek meséi címmel rendezvénysorozatot szervezett, amely több tanszék összehangolt együttműködésének köszönhetően valósult meg. A hallgatók friss élményekkel gazdagodhattak, újra felvehették a képzeletbeli vándortarisznyát, és útra kelhettek a mesék csodákkal teli világába.

Az eseménysorozat N. Kiszely Melinda baba- és bábtervező munkáinak bemutatásával indult, amelyet a kar könyvtárának munkatársai nagy hozzáértéssel és gonddal készítettek elő. A művésznő munkásságát taglaló ismertetésből megtudhattuk ars poeticájának lényegét: „Az örök emberit formázom, miközben játszom. Ez a játék feloldja a feszültséget, kreatívvá tesz, kiléptet az életből, és szabaddá nevel, megtanít rácsodálkozni a dolgokra".

1. kép

Művész és műve

N. Kiszely Melinda a nyolcvanas évek közepe óta foglalkozik babakészítéssel. Szinte minden útjába kerülő anyagot felhasznál: tervezett kőből, fából, kerámiából, textilből. Kiállításai alkalmával sok lelkes kisgyermekkel került kapcsolatba, s megtanította nekik a játékkészítés apró fortélyait. A mesehét keretébe illeszkedő kiállításra saját alkotásaiból, valamint más művészek gyűjteményeiből is válogatott ruhákat. A szerteágazó technikával készített tárgyak mesebeli hangulatot varázsoltak főiskolánk könyvtárába. Az aprólékos gonddal megalkotott, pompázatos színekben tündöklő jelmezek, bábok, kiegészítők eleven valósággá változtatták a képzeletünkben élő mesefigurákat. A tanárok és a hallgatók – engedve a mesék varázsának – szívesen barangoltak ebben a különös univerzumban.

2. kép

Boszorkány

A tematikus hét következő eseménye Bartos Évának, az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézet igazgatójának előadása volt Biblioterápia – a mesék gyógyító ereje címmel. Az előadó bevezetőjében felvázolta a sokak számára ismeretlen biblioterápia szó eredetét, értelmezési lehetőségeit, majd ismertette az 1900-as évek Amerikájából induló mozgalom különféle irányzatait.

3. kép

Bartos Éva előadó és Vajda Albertné könyvtárigazgató

Szó esett a klinikai biblioterápia és a gyógyítás kapcsolatáról, az ehhez tartozó módszerek széles tárházáról. Sok érdekességet hallhattunk arról a pedagógiai tapasztalatról, amely szerint ezzel az eljárással befolyásolni lehet a különböző célcsoportokba tartozó gyerekek intellektuális, érzelmi és szociális fejlődését. A programnak különös jelentősége van a veszélyeztetett környezetben élő gyermekek fejlesztésében, valamint a beilleszkedési és a konfliktuskezelési problémák megoldásában.

4. kép

Előadás a könyvtárban

A mesehét eseményeit gazdagította a Vizuális Nevelési Tanszék által meghirdetett, a népmesék illusztrálásához kötődő hallgatói rajzpályázat. A beérkezett munkákat Bálványos Huba főiskolai tanár, Bakos Tamás tanszékvezető főiskolai docens és Dienes Erika főiskolai adjunktus értékelte. A legjobb művészi alkotásokat könyvjutalommal díjazták. A nyertesek listája a következő volt:

Az esemény kísérő rendezvénye volt Bakos Barbara meseillusztrációkat bemutató kiállítása. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatója – akinek műveit már New Yorkban, Párizsban, Hanti-Manszijszkban, Prágában és Atlantában is kiállították – Anna Konykova Anne anyó meséi című könyvéhez készített rajzokat 12 éves korában. A szövegek fordítását, művészi formába öntését Nagy Katalinnak, karunk főiskolai tanárának köszönhetjük.

A mesehét záróakkordja a Népek meséi országos mesemondó verseny volt a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék szervezésében. A tizenöt versenyző az ország különböző egyetemeiről, főiskolai karairól érkezett. A megjelent vendégeket Kakasy Dóra tanító szakos hallgató – a rendezvény konferansziéja – köszöntötte, majd Szűcs Réka előadta Juhász Gyula Mese című költeményét.

Ezután Csíkvári Gábor tanszékvezető főiskolai tanár köszöntötte a kar vezetőit, a zsűrit, a megjelent felkészítő tanárokat, a kísérőket és a versenyzőket. Érdemes idézni néhány gondolatébresztő mondatot a nyitóbeszédből: „Amikor az első megértett és kiejtett szavaink megmozgatják képzeteinket, s mesévé lényegülnek – abban a pillanatban mágikus erőt kapnak. A szájhagyomány által terjedő mese a legmélyebben rejtőző, legegyszerűbb igazságokat, az emberi létről alkotott legősibb tapasztalatainkat és élményeinket sűríti össze, rejti csodás történetekbe. Valamennyien a mese útján indulunk el a gyermekkorból a bonyolultabb felnőttvilágba. Életünk során sokszor kapaszkodunk a mesékbe, hogy segítsenek eligazodni a jó és a gonosz dolgaiban. Ebben a misztikus világban tudunk a legtisztábban örülni és a legfájdalmasabban sírni – ezért a mese soha nem veszíthet aktualitásából. Olyan ez a közeg, mint az egyre rojtosodó mesekönyvek, amelyek képzeletbeli polcainkon őrzik biztos, örök helyüket, és amikor megjelenik egy újabb nemzedék, akkor a rojtok szaporodnak, a papírlapok egyre rongyosabbakká válnak, de a mesék tovább védik a csodák, az őszinte sírás és nevetés birodalmát".

A bevezető után Nagy Katalin főiskolai tanár, műfordító, a rokon népek irodalmának és néprajzának szakavatott ismerője kapott szót. Rámutatott arra a tényre, hogy napjaink értékvesztéssel küszködő világában a mesék rejtett, kódolt üzenetei ki nem mondott gondolatokat közvetítenek számunkra. Ezek a rejtőzködő kincsek összeadódnak egy ilyen mesemondó versenyen, ezzel valós értékeket hoznak létre, és hagyományoznak tovább. Felidézte Berecz Andrásnak – korunk legendás mesemondójának – időtálló tanácsát, miszerint hármat kell annak megtanulni, aki mesemondó akar lenni: először magasra kell állnia, hogy lássák, másodszor a torkát ki kell nyitnia, hogy hallják, s harmadszor rövidnek kell lennie, hogy szeressék. Nagy Katalin hasznos útravalói után megismerhettük a többi zsűritagot: Marosi Annamária docenst, Sinkó Judit tanársegédet, Nevigyánszki Évát, az ELTE Gyakorlóóvodájának vezetőjét és Majer Nikolettet, a hallgatói önkormányzat képviselőjét.

5. kép

A mesemondóverseny zsűrije

A zsűritagok gondos szakmai mérlegelés után, a mesemondás hagyományaira koncentrálva – a versenyzők iránti igen nagy tisztelettel – a következő kritériumok alapján hozták meg döntésüket: figyelembe vették a szövegválasztást, a mesei logika és nyelvezet hibátlan, hiteles tolmácsolását, a mondat- és szövegfonetikai eszközök helyes használatát, az improvizatív képességek kibontakoztatását, a mese szórakoztató funkcióját, a hagyományos mesemondói szokások továbbvitelét, valamint a hallgatóságra gyakorolt hatást. A felkészítő tanárok és a hallgatók igényességét, választékosságát dicséri az a tény, hogy a verseny anyagában felvonultatott történetek a meseirodalom értékes reprezentánsai közé tartoztak. Sokan nyúltak a kiapadhatatlan székely mesekorpuszhoz, amely szerves része a magyar szellemi folklór kincsestárának.

6. kép

A mesemondók

A zsűri alapos szakmai megbeszélés után kihirdette az eredményt, és értékelte a produkciókat. A következő eredmény született:

I. helyezett: Toldy Hajnalka (Mozgássérültek Pető András Nevelőképző Intézete)

A hallgatót Szegfű Mária főiskolai tanár készítette fel a mesemondásra.

II. helyezett: Havran Mihály (Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai Főiskolai Kar)

III. helyezett: Keszeli Kitti (Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai Főiskolai Kar)

A két versenyző felkészítő tanára: Tímárné Hunya Tünde főiskolai docens.

A díjazottak könyvutalványban, valamint könyvjutalomban részesültek. A legsikeresebbek érdeme, hogy hűek maradtak a mesék archaikus hangjához, ugyanakkor szabadon éltek azokkal a mesemondói eszközökkel és humoros kiszólásokkal, amelyek révén sajátos egyéni stílust hoztak létre, s lehetővé tették a közönség számára az élményszerű befogadást.

A könyvtárosok felajánlásának köszönhetően különdíjat is kaptak a versenyzők. A cigány kultúra ápolásáért és megismertetéséért Balogh Marianna – aki oláh cigány nyelven is elmondta a mesét – és Rézműves Marianna vehetett át jutalomkönyvet. A legjobb meseszöveg választásáért Toldi Hajnalka és Gyöngyösi Dóra részesült elismerésben. A versenykiírásban megjelölt – népek meséi – tematikus elemhez kapcsolódó tudatos szövegválasztásért Gyarmati Kitti és Pintaric Emília kapott könyvjutalmat. Több könyvkiadó nagylelkű adományának köszönhetően minden résztvevő mesekönyvekkel, szépirodalmi művekkel és – reményeink szerint – jó élményekkel tért haza. Gratulálunk a mesemondóknak és a felkészítő tanároknak az eredményes munkájukhoz és ahhoz az igyekezethez, amellyel hozzájárulnak a népmesék életben tartásához. Köszönet illeti a verseny támogatóit és segítőit: Somlainé Farkas Tünde tanszéki munkatársat, a HÖK vezetőségét, valamint a lelkes hallgatógárdát a szervezésben való közreműködésért, Németh Ádámot pedig a fotók elkészítéséért.

A Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék nem titkolt szándéka, hogy e rendezvénnyel hagyományt teremtsen az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karán. A jövőben hasonló találkozókkal kívánunk hozzájárulni az egyetemes meseanyag továbbhagyományozásához, a hallgatók anyanyelvi és kulturális ismereteinek gazdagodásához.

Az írás szerzőjéről

Vissza az oldal tetejére

Vissza a 2008. 3–4. szám tartalomjegyzékéhez