Naptár

2024. április 15–19..

Egyetemi Anyanyelvi Napok

2024. április 20..

Eötvös József Kárpát-medencei középiskolai szónokverseny

2024. április 24. – május 3..

A magyar nyelv hete

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Fenyvessyné Békei Gabriella

Levél a karanténból

 

Kedves Olvasó!

 

Elég régen nem írtam már a szabályos levélforma kívánalmainak megfelelően, mert digitális világunkban – kihasználva a technika adta lehetőségeket – leginkább az élőbeszédhez nagyon hasonlító, majdnem valós idejű kommunikációs csatornákat kedvelem. Most mégis a levelet választom, mert ez egyrészt saját magam számára is segíti a nagyon friss tapasztalatok összerendezését, másrészt szeretnék mindenkit gondolkodásra sarkallni az oktatásban éppen lejátszódó változások hatásairól.

Az elmúlt alig több mint egy hétben gyökeresen felfordult az életünk. A tantermen kívüli digitális oktatás bevezetésével egyik pillanatról a másikra új kihívások előtt találtuk magunkat. Az egyéni, családi élet újjászervezése, a home office megvalósítása mellett tudnunk kell tanárként, hogy diákjaink is ugyanilyen családban élnek, az ő kihívásaikra nekünk is érzékenynek, empatikusnak kell lennünk. Az időm jelentős részét az teszi ki, hogy előre átgondoljam, hogyan tudom irodalomból és magyar nyelvtanból a diákok érdeklődését felkelteni, a motivációjukat megteremteni és fenntartani.

Nagy szerencsém van, mert a nevelőtestület pillanatok alatt megállapodott abban, hogy mindenki egységesen ugyanazt a felületet, a Google Classroomját fogja keretrendszerként használni kapcsolattartásra, tananyagok, feladatok kiosztására és az elkészített munkák beadására. Olvasom a különböző online közösségekben közreadott posztokat, ahol kollégák és legfőképpen szülők panaszkodnak arról, hogy követhetetlen, hogy ki, mikor, miből, mikorra és mit kér. Ez a felület, nálunk a Classroom, máshol például a Moodle, csak a tananyagok rendszerezője. Az már az én felelősségem, hogy ezt a felületet hogyan és milyen tartalommal töltöm meg.

Nagy szerencsém van, mert rengeteg digitális tananyag áll rendelkezésre, és ebben a hirtelen jött szorult helyzetben a kiadók mindenki számára elérhetővé tették az eddig többnyire fizetős tartalmakat. Bár nem vagyok digitális bennszülött, „csak” digitális bevándorló, de amióta az informatika adta lehetőségeket a tanítás szolgálatába lehetett állítani, éltem ezzel a lehetőséggel, és nem most kell beletanulnom. Az elmúlt bő egy hétben megtapasztaltam, hogy a családok jó része is most tanulja az IKT-eszközök kritikus és etikus használatát. Sok gyereket – kezüket virtuálisan a távolból fogva – kellett végigvezetni a regisztráció és a bejelentkezés folyamatán. A vezetőtanári megbízás eddig is „rákényszerített”, hogy naprakész legyek, ismerjek oktatást támogató oldalakat, programokat. Ebben a helyzetben azonban még jobban tudatosult bennem, hogy a gyerekek sikerességéért elsősorban nekünk kell tenni, ismereteinket rendszerezni kell tudni. Nem terhelhetjük agyon diákjainkat feladatokkal, miközben a feladathoz való hozzáféréssel és az idővel küszködnek. Nem adhatunk érdekesebbnél érdekesebb, számunkra is új oldalakon mégoly hasznos feladatokat, mert be kell látnunk, hogy ebben az útvesztőben elveszítjük a gyereket. Ha kezdetben ragaszkodunk egy felülethez, majd annak megismerése után vezetünk be új alkalmazásokat, akkor lehet, hogy tényleg sikerül fenntartanunk az érdeklődést. Kell a nagyon tudatos tanári önkontroll: nem elég a világhálón fellelhető rengeteg feladatot rázúdítani a diákokra, előbb magunkban kell tisztáznunk, hogy mi a célunk, hová akarjuk eljuttatni őket, mennyi idő áll a rendelkezésre. A digitális tartalom ugyanúgy viselkedik, mint a hagyományos papíralapú taneszközök bármelyike, vagyis a tanár módszertani felkészültsége nélkül mit sem ér. Ahogy a tanórán sem lehet titok, hogy mit miért csinálunk, diákjainknak most is tudniuk kell, hogy mik a céljaink, mi fog történni, mit kell teljesíteniük. Az első héten írt fogalmazásaikból az derül ki, hogy rengeteg kérdés kavarog a fejükben, bizonytalanok, nyugtalanok, és már két-három nap után vágytak vissza a társaik közé tanulni. Majdnem két hét elteltével a szokások kialakításának a fázisában vagyunk: következetesen, de a mindannyiunk gyakorlatlanságából adódó problémákat rugalmasan kezelve próbálom megszabni a kereteket. A heti óraszámnak megfelelően a Classroom felületére felkerül az aznapi tananyag. Eddig olyan diasorokat készítettem, amelyek a tanítás logikus menetében a vázlatszerűen megfogalmazott tanári magyarázatba ágyazva adtak tankönyvi szövegek feldolgozására, munkafüzeti vagy online felületeken található feladatok megoldására vonatkozó utasításokat. A feladatok megoldásának ellenőrzésére többféle módszert használtam. A munkafüzeti feladatok megoldását másnap a Classroom felületén közzétettem, a diákokat pedig önellenőrzésre kértem. Mivel szerettem volna én is látni, mennyire sikerült megérteniük az anyagot, ezért a Redmenta felületén gyakorló feladatsorokat tettem közzé. A kitöltést csak ráfordított időben maximáltam, hogy koncentrált, hatékony munkavégzésre sarkalljam a diákokat. A kitöltések számát nem kötöttem meg, és díjazom a többszöri próbálkozással elért jó eredményt. Röpdolgozatot már írattam a megváltozott körülmények között, a témazárók megíratásával azonban megvárom, amíg a technika már nem jelent kihívást senkinek. Arra törekszem, hogy az újonnan szerzett ismeretek alapján készítsenek a diákok valamilyen produktumot. Például nem az érvelő szöveg sajátosságait kell a tanulóimnak felsorolni, hanem megadott témákból választva érvelő szöveget kell írniuk. Valószínű, hogy ezt a tantermi oktatás keretei közt is így csinálnánk, most azonban szinte minden tantárgyból hasonló feladatai vannak a gyerekeknek. Ha mindent megcsinálnak, vélhetően több időt fordítanak a feladataik elkészítésére, mint azt eddig tették. Érdemes olyan feladatokban is gondolkodnunk, ahol a megoldásához már nem kell a gép előtt ülni.

Nagyon mértékletesnek kell lennünk, mert nem lehet célunk, hogy az eddig túlzott „számítógépezésért” korholt diákjainkat elidegenítsük az infokommunikációs technikák használatától. Nem videocsetelhetjük végig a 45 perces tanórát, nem tehetjük meg, hogy a tanár egyszemélyes információközlő szerepét próbáljuk átmenteni az új körülmények közé. Ha jól csináljuk, sokat nyerhetünk: tanárként megtanulhatjuk az interaktív tesztek, kreatív feladatok, képregények, rajzok, ppt-k, prezik készítésének, hang- és képmegosztásra való alkalmazások használatának a technikai és módszertani rejtelmeit. Merjünk a rengeteg élő jó gyakorlatot adaptálva a diákok aktív jelenlétére támaszkodni és társas feladatmegoldásban gondolkodni! Tanuljuk meg úgy értékelni a diákjainkat, hogy az hasznukra váljon!

Ezekkel a gondolattöredékekkel kívánok a diákoknak és magunknak, tanároknak további lelkesedést és okos megoldásokat a digitális oktatás új világában.

 

Budapest, 2020. március 27.

 

 

                                  Tisztelettel:

 

                                                                  Fenyvessyné Békei Gabriella

                                           Budapest, V. Kerületi Váci Utcai Ének-zenei Általános Iskola

 

Fenyvessyné Békei, Gabriella: Letter from the quarantine

A cikk letölthető pdf-formátumban, oldalszámozással. 

    

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2020. évi 1. szám tartalomjegyzékéhez

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–